1. Lehetőleg mindent, még akkor is, ha nem lehetséges – akkor pláne!
2. Pl. a teljes magyar irodalmat – a nyelvemlékektől a kortársakig.
3. Pl. a teljes magyar költészetet – az Ómagyar Mária-siralomtól a kortársakig.
4. Pl. a teljes világirodalmat, világlírát és Lyra Mundit, ezt is a kortársakig.
5. Ókori, középkori, reneszánsz, manierista és barokk szerzőket.
6. Klasszicista, romantikus, realista, szimbolista és dekadens szerzőket.
7. Avantgárd, posztavantgárd, modern, posztmodern és posztposztmodern szerzőket.
8. Halott és félhalott, élő és alig élő, valós és kitalált klasszikusokat.
9. Mindegyiktől és mindenkitől lehetőleg a teljeset.
10. Pl. a teljes Weöres Sándort, Jékelyt, Radnótit, Dsidát és József Attilát.
11. Pl. a „Nyugat” összes nemzedékeit, költészeteit – főleg Adyt, és főleg az utána elkövetkezőket… Szabó Lőrincig el, sőt, rajta is túl – ismét a kortársakig.
12. Pl. Babitst, Kosztolányit, Tóth Árpádot, Szép Ernőt, Füst Milánt stb.
13. Mindez potomság és bagatell. Közben amerikai, angol, egyiptomi, francia, görög, indiai, japán, kínai, latin, német, olasz, orosz, perzsa, portugál, provanszál, spanyol, sumer és akkád költészeteket is lehetne.
14. Pl. az ősköltészetet és az ún. primtív népek igen magas költészetét.
15. Alig-alig vagyok képes neveket is, műveket is (eleget) fölsorolni.
16. Homérosz? Szapphó? Catullus? Horatius? Dante? Villon? Rengeteg Shakespeare?
17. Drámákat, verses drámákat, no meg Csehovot is kellene olvasni lehetőleg…
18. Mindent.
19. Mindent… Avagy bármit, amit és amikor éppen akar.
20. Mindent… Avagy semmit. (Ez utóbbi a trendi a mái őstehetségeknél.)
21. Kérem, az előző pontot ne tessen túl komolyan venni!
22. Ha éppen nem olvas – hallgasson sok zenét, járjon koncertekre, színházba, moziba, múzeumba, képtárba, könyvtárba és néha állatkertbe. (Egy-egy irodalmi est is megoldás lehet…)
23. Nézzen szét, lásson, halljon, ízleljen, tapintson, szagolgasson, szeressen, szippantson nagy, élő lélegzettel a való és valótlan, a már megírt s a még megíratlan, ám lehető világokból és az égi-földi szépségekből is.
24. Ha költő szeretne lenni – akkor bizonyára majd költő is lehet egyszer, és akkor, észrevétlenül, esetleg mégis költő lészen. (Esetleg – mégsem.)
25. Költő talán csak akkor lesz, ha mégsem szeretne, ha nem akar, ha nem akarna mindenáron, rögtöni sikerekre hajtón, zsigerileg és kierőszakoltan költő lenni. A költészet maga a lényeg – nem sikerorientált dolog, se szakma, nem tűr semmifajta rámenőséget, sem lelkes, sem lelketlen akarnokságot. (Tisztelet, alázat, hódolat és szeretet a Költészetnek és a Nyelvnek!)
Tisztelettel és alázattal mindezt pontokba szedte vala:
Kovács András Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése